Módosult a hadigondozásról szóló törvény, bővült a támogatottak köre – a Fejér Megyei Kormányhivatal ezzel kapcsolatos sajtóközleménye itt letölthető.
Elektronikus ügyintézés:
Használati útmutatók:
1./ E-ügyintézés
e-ugyint-hasznalatiutmutato.pdf (927 letöltés)2./ Helyi iparűzési adó:
e-ugyint-hip-utmutato.pdf (960 letöltés)
A szabadbattyáni Kuláról:
Szabadbattyán legmeghatározóbb építménye, mely évszázadokon át központi szerepet játszott a település életében. Elnevezése török eredetű szó, jelentése: őrtorony. A torony az egykori Csíkvár területén helyezkedik el. Már a XIV. századból adatolják egy itt meglévő átkelőhely, híd és egy hozzá tartozó építmény létezését. Egyes feltételezések szerint igazi jelentőségét és vámszedő funkcióját akkor nyeri el, mikor a birtok Kővágóőrsi György, a Batthyányak ősének tulajdonába kerül. Kétség kívül adatolt története a török hódoltsággal kezdődik. Az eredeti építmény még nem védelmi funkciókat szolgált, csupán az itt lévő hidat és vámszedőhelyet egészítette ki. Négy saroktámpillérrel rendelkezett, akkori bejárata északnyugati sarkán helyezkedett el, és feltehetően árok vette körül. 1543-ban kerül a hódító törökök kezére, akik ekkor Szulejmán szultán parancsára részben elpusztítják. Később azonban felismerik stratégiai és gazdasági jelentőségét, és 1567-re újra felépítik. Ekkor a torony kifejezetten védelmi, katonai célzattal épül újjá. Árok és palánk vette körül, nyilazáshoz alakítottak ki rajta lőréseket, ekkor építik hozzá az őrhelyiséget és az újabb négy támpillért. A torony alsó szintje a belső szerkezet alátámasztását biztosította, mértani közepén egy kút nyomait találták a kutatások során. Északi oldalán alakították ki a felső szintre vezető bejáratot. Ebben az időszakban épült a cölöpökre rakott kerítőfal, melyet víz vett körül. A hódoltság idején a vámszedőhely gazdasági, a torony stratégiai jelentőséggel bírt, ugyanis ez volt az egyetlen átkelőhely, ahol tovább lehetett vonulni Székesfehérvár felé. Jelentőségét a híres török utazó, Evlia cselebi, 1664-es írásaiban is megerősítette: "Kis-Battyán vára. A régi időben nagy palánka volt. Mikor
Szulejmán khán elfoglalta, fölöslegesnek tartotta ezt és leromboltatta. Jelenleg Székesfejérvárról is látható kis palánka,
mely az átjáró kezdeténél négyszögű, egykapus kis városka.
Benne száz deszkatetejű ház, egy dsámi és magtár, teljes hadiszertár, zenekar számára való torony, a várárok felett felvonóhíd, tíz bolt, parancsnok, száznyolczvan várkatona van.
E vár Székesfejérvárnak az előpajzsa az ellenséggel szemben
s katonái naponta háromszor-négyszer is harczolnak az ellenséggel,mert a Sárvíz folyón való átmeneteire más út nincs.
E folyón átmenőktől a vár katonái vámot szednek. Ha e várat
ostromolják, Székesfejérvárról egyszerre oda jönnek és megszabadítják."
A törökök 1688-as távozása után az itt lévő erősség átkelőhely, vámszedőhely és sóhivatal funkcióját látja el. Stratégiai jelentősége a Rákóczi-szabadságharc idején is megmutatkozik. Fontos útvonal Székesfehérvár felé, illetve Székesfehérvár felől. 1704-ben kurucok (a felkeléssel szimpatizáló katonák) állomásoztak itt, amikor rácok és németek rajtuk ütöttek, majd bevették magukat a toronyba. Később a kurucok visszavették a várat, és innen irányították portyáikat. A felkelés végeztével a torony elveszítette katonai jelentőségét. A körülötte lévő árkot a XVIII. század folyamán feltöltötték, és egészen a XX. századig uradalmi magtárként használták. Állapota igen leromlott, 1945-ben bombatámadás érte, mely környékbeli házakat is elpusztított.
Régészeti ásatások először 1955-ben kezdődtek Fitz Jenő vezetésével. Később, 1967-ben Kralovánszky Alán végzett mélyebb kutatást, az utolsó feltárások pedig 2002-ben, Hatházi Gábor vezetésével zajlottak. Jelenlegi állapotát az 1973-74-es felújítással nyerte el.
Napjainkban kiállítótérként funkcionál. A település határában feltárt római kori ásatás leletei láthatók benne, Kiemeléstől a bemutatásig címmel.
